bogozd ki !

Hát igen . a tegnap amit már előre szarnak könyveltem el ,mégiscsak tartogatot nekem pár apró meglepetés bon-bont és mégiscsak jól éreztem magam . Irány Paks ,leginkább ez volt a tegnapi jelmondatunk és  ,lám így is lett. Odafele a buszon ,szinte elaludtam ,és sírhatnékom volt ,hogy mit keresek én itt .Ki tudja miért ,talán a 30Y ágyéktól szívig ,váltotta ki belőlem ,ahogy szólt az átevezni ,átevezni ,megérkeztünk a konzervgyárhoz.le a buszról ,amin hárman utaztunk ,és a statisztika kedvéért én ismeretem magam ,és a barátnőmet , tehát egy emberke zötykölődött velünk össz-vissz.Buszról .le ,dombra fel, jégpályához ki. Megbeszéltük a paski ismerős-ismeretlennel ,akiből tegnapra ismerős lett és bizton állíthatom ,hogy lefele a lélekig vagy talán szívig hatoló baránő vált.Megbeszéltük hogy holnap korizunk egyet. Így lesz! ,fogadtuk meg és indultunk el ,bulldog felé, amit én kétszer akkorának gondoltam mint amakkora volt. Hatalmas partyra ,hangzavarra és kicsi szülinapi sapis trombitás emberkékre akik majd az ünneplet ,Niki arcát huzogatják ,hogy jápijé 17 vagy .Ehelyett négyen voltunk bent és ez így is maradt jó idelyig. Akárki szalámi én jól éreztem magam.
Mégis hiányzik valami....vagy valaki,fáj szív és lélek, magányos. Úgy kéne ahogy lovasi bácsi megénekelte a kispálban ,hogy kitépni szívet és pici,vörös, bársonydobozba tenni ,és elrakni.
Mégsem kellene ilyet írni hisz ma optimisták vagyunk , ma a parton állunk és  nézünk a folyóba ,ma megyünk korizni ,és koncertezni ,és szép esténk lesz és verandánk és azon két ágy és azon fekszünk és boldogok leszünk és lesz kocsink és teraszunk és mi is fák leszünk és te fogsz törődni a kertel ? hát nem egészen ,de jó az elképzelés ,optimista.